Classic Poem

Feher fenyben, feher ruhaban,
Egy ferfi jar elottem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezeben,
Fol a maganyos, nagy hegyekre.
Az emberarcok kodbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kezen fogva vezet a Mester,
S en kovetem.

Meglaboltam a pusztasagot,
Homokviharos, sivo tengert.
Szürke porat szivemre szorta,
Szornyü maganya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüditve
A Mester arca jart velem.
Kezem meleg kezebe fogta,
S en kovetem.

Lehevertem illatos füre
Oazisok mezes szeleben,
Elalmodoztam rozsas felhon,
Tavol dalon, zsongo levelen.
De kezet homlokomra tette
S megnyitva almodo szemem,
Elore mutatott a Mester,
S en kovetem.

Elertem a hegyek tovebe
S indultam folfele nyomaban.
Dideregtem a szirti szelben,
A szikla megverezte labam.
Ha megalltam, szemembe nezett
És ram mosolygott csendesen.
S belem szallott a Mester lelke.
És kovetem.

Mikor az elso csucsra ertem,
Verejtekes nap estelen,
Megkisertett a nagy Kiserto,
És egy vilagot tart elem.
De a Mester szemembe nezett,
Szomoru szemmel, konnyesen,
S rajta kivül nem lattam semmit.
És kovetem.

Jarok maganyos hegytetokon,
A magassagos szirthazaban.
S egy ferfi jar elottem egyre,
Feher fenyben, feher ruhaban.
Leptünk alatt meleg viragok
Serkednek a vad koveken.
Kezen fogva vezet a Mester,